Tegnap volt szerencsém szemmel kísérni egy színvonalas divatbemutató előkészületeit. Elképesztő, hogy milyen összhang, koncentráció és fegyelem szükséges egy sikeres lebonyolításhoz. A ruhák megtervezése és elkészítése csak az egyik nagy falat, de ahhoz, hogy valóban élvezetes show kerekedjen a nap végén egy összeszedett csapatra van szükség, akik tudják, hogy mikor hol a helyük és mi a feladatuk.
A Design hét keretein belül megrendezett Modularity Fashion Show alaptémáját a spanyolországi csempék ihlették. Merő Péter az utóbbi időben sokat járt Spanyolországban és a csempék mintázata olyannyira inspirálta a tervezőt, hogy azok világát anyagokban, ruhában is szerette volna kifejezni. Németh Edinával megalkotott közös kollekciójukban állíthatom, hogy kitettek magukért. Az anyagválasztás a neoprénre esett, ami alapvetően egy merev anyag, de nekik sikerült életre kelteni. Vágással, szabdalással és egy kis forgatással játszottak a textúrával, ami egy új és különleges háromdimenziós megoldást eredményezett.
Cakó Kinga és Kármán Orsolya pedig a sík és térbeli formák összjátékát csempészték bele alkotásaikba, melynek eredménye gyönyörű színek és egyedi formavilág.
A kollekciókat Vágó Réka koncepcióba illeszkedő cipőcsodái tették teljes egésszé.
Minden egyes alkotásról elmondhatom, hogy elegáns, nőies és a hétköznapi ember számára is hordható viseletek. Egy szerencsém volt, hogy a helyszínen nem lehetett megvásárolni a ruhákat, különben súlyos pénzköltés áldozata lettem volna.
Hoztam pár fotót az előkészületekről, ami bepillantást enged a háttérben zajló felkészülésbe. Kíváncsi vagyok, hogy hányan sejtik, hogy ekkora munka áll egy ilyen divatbemutató mögött. A vendégek mindig csak a végeredményt látják, ami a csodáról, pompáról és tökéletes kivitelezésről szól. A pillanatok alatt véget érő show nem tudna megvalósulni a gyönyörű modellek, szorgos stylistok, öltöztetők, fodrászok és sminkesek nélkül. Kicsit olyan érzésem volt, mintha egy kártyavár közepébe csöppentem volna, ahol mindenkinek megvan a maga kis szerepe, de senki nem tud létezni a másik nélkül. A ruhák sorrendbe rendezését követően, ruhapróbák, koreográfia próba és főpróba követi egymást. Közben a modellek szépülnek, hol a smink készül, hol a haj, de közben le-fel öltöznek és valahogy mindenki tudja, hogy mi a dolga. Az öltöztetők sürögnek a tervezők és modellek körül és azt lesik, hogy hol tudnának segíteni, de közben próbálnak észrevehetetlenek maradni, hiszen az ő szerepük is megkérdőjelezhetetlen, de attól jók, ha képesek belesimulni a nagy egészbe. Persze ne felejtsük el a technikai készületekben résztvevők munkáját sem, akik biztosítják a helyszín felkészítését és a showt élvezetessé tevő zenei aláfestést. Őket sem irigylem. 
